Terepfutó cipő
Bármilyen talajon, terepviszonyok között futsz, fontos a megfelelő futócipő kiválasztása, hogy jó teljesítményt érhess el, hogy le tudd futni az adott távot, és hogy ne sérülj le. Kiemelten fontos ez a terepfutásokra. A terepfutócipőknek olyan egyedi tulajdonságaik vannak, amelyek nagyban hozzájárulnak, hogy a terepen való futás élvezetes és eredményes legyen. Lehet futni bármilyen futócipőben terepen, de egy erre a felületre optimalizált cipőben sokkal jobb és hatékonyabb lesz.
Érdemes tisztázni, hogy mit is jelent a terep, hol van a határ, amikor már terepfutócipőt kell húzni. A terepfutás nem feltétlenül kell, hogy hegyen történjen, az egyedüli kritérium, ami megkülönbözteti a terepfutást a többi futástól, hogy nem szilárd talajon futsz. Egy tengerparti, homokon történő futás, vagy egy hóban való futás is terepfutásnak számít, ugyanakkor egy hegyekben, de aszfalton való futás nem számít terepfutásnak, így ahhoz nem is kell terepfutócipő.
Showing 1–12 of 65 results
Picit elbizonytalanodtam, amikor először kellett leírnom, hogy terepfutócipő, mert nem tudtam, hogy egybe, vagy külön írjam. De a különírásnál fel sem merült bennem, hogy úgy írjam, hogy terepfutó cipő, hanem hogy terep futócipő. A terepfutó cipőnek nincs értelme, illetve van, mert a terepfutó ember cipője, de ha azt akarjuk mondani, hogy futócipő, amely terepen való futásra is alkalmas, és amellett döntünk, hogy külön írjuk, akkor terep futócipő, hiszen terep(en is alkalmazható) futócipő.
Megbocsájtható a terepfutó cipő is, mert a terepfutás szóból ered, illetve, abból, hogy a futó, aki terepen fut, az terepfutó.
Félre a nyelvészkedéssel, óriási örömmel írunk minden futócipőről, de a terepfutócipőkben van valami plusz izgalom. De mitől terepfutócipő egy futócipő? Leginkább attól, hogy puha és nem szilárd talajon is lehet benne jókat futni. A terep nem attól terep, hogy sok benne az emelkedő vagy lejtő, hanem leginkább attól, hogy nem aszfalt, vagy rekortán pálya. A tengerparti homokban való futáshoz, vagy hóban való furáshoz is jobb, ha terepfutócipőben futsz a jobb tapadás miatt.
Túl azon, hogy egy terepfutócipőnek jobban kell tudnia tapadni kevésbé kemény és egyenletes talajon a következő plusz dolgokat kell tudnia egy utcai futócipőhöz képest:
- sziklavédelem: az orr rész keményebb és kap egy plusz réteget
- jobb lábtartás: egy terepfutócipő jobban kell, hogy fogja a lábat.
- beszóródás védelem: a terepen való futás közben a talaj darabkái könnyen bekerülhetnek egy normál cipőbe, a terepfutócipőknek ezt meg kell tudniuk akadályozni
Nyújthat ennél több pluszt egy terepfutócipő de ennek a négynek (felsorolás + a tapadás) meg kell lennie.
Ezeket sok cipő tudja ma már szerencsére, és mi próbálunk minél több terepfutócipőről írni, mert a legtöbbnek meg van a saját karaktere, meg van, hogy mire és kinek ajánlott inkább.
Terepfutócipő választánál érdemes azt is figyelembe venni, hogy zömében milyen hosszú futásokra fogod használni, hogy milyen tempóban fogsz futni. Ha nem erős a bokád érdemes stabil, vagy stabilabb terepfutócipőt venni, mert terepfutás közben a boka nagyobb igénybevételnek van kitéve, könnyebben sérül.
A terepfutócipőknek jellemzően vékonyabb a középtalp vastagsága, ha neked mások az igényeid figyelj oda erre a kiválasztásnál.
A terepfutócipőknek jellemzően a drop-ja is kisebb, ami alapvetően nem kell, hogy problémát okozzon, de ha aszfalton magasabb droppal (10-12 mm) rendelkező futócipőben futsz, egy kisebb drop (például 4 mm) elsőre szokatlan lehet.
Ezekre rá tudsz szűrni ezen az oldalon (mobilon a filter gomra kell nyomnod, hogy megjelenjen a szűrő, desktopon baloldalon találod).
A terepfutócipőknek picit több szerepük van, mint az aszfalt futócipőknek, mivel azon kívül, hogy támogatniuk kell a jobb eredmény elérését védelmet is kell nyújtaniuk. Itt nem csak egyszerűen arról van szó, hogy futás közben a szikláktól, a törmelékektől, ágaktól kell megvédenie a lábfejet, hanem kímélnie is kell, és védenie kell a sérülésektől. Terepen sokkal gyorsabban fárad a lábszár, a boka, a legtöbb sérülés általában a futások végén történik terepen, amikor már nem annyira tudja a futó fegyelmezni a lépéseit. Egy jó terepfutócipő segít abban is, hogy ez ne történjen meg, persze ez az edzettségtől is függ.
A terepfutócipők fejlődését leginkább az vitte előre, hogy a70-e, 80-as évektől egyre több neves hosszútávú terepfutóversenyt kezdtek el szervezni. Ezeken a távokon már egy sima futócipőben nem lehetett biztonságosan futni a versenyek végére, szétszakadtak, ráadásul alkalmatlanok voltak arra, hogy megvédjék a futók lábát. Nem csak arról van szó, hogy nem lehetett bennük jó eredményt elérni, hanem hogy hetekig tartott regenerálódni egy-egy futás után.
Egészen a 2000-es évekig réteg sport volt a terepfutás, és a terepfutócipők csak nagyon kis arányát tették ki a futócipő kínálatnak. Ennek részben az volt az oka, hogy jellemzően a komolyabb terepfutó versenyek ultra távúak voltak. Ahogy egyre inkább kezdtek rövidebb távú versenyeket rendezni, fellendült a kereslet is a terepfutócipők iránt, és ezt a futócipő márkák is észrevették.
Egy új generáció indult el, a legtöbb futócipő gyártó az utcai futócipőit vette kiindulási alapnak és ezeket próbálták meg átalakítani, hogy terepen is megállják a helyüket. A korábbi terepfutócipőkhöz képest így ezek már kényelmesek, könnyek, puhák és dinamikusak voltak. A recept az volt, hogy jobb tapadással rendelkező külsőtalpakat fejlesztettek, a középtalpba sziklavédelmi lemezt tettek és megerősítették a felsőrész szövetét, új rétegeket adtak hozzá, melyek jobban védtek és tartósabbak is voltak. A két kiemelkedő terepfutócipő, ami az élen járt ebben az új vonalban a La Sportiva Slingshot és a Brooks Cascadia volt.
Ezt követően egy újabb fordulat következett nem csak a terepfutócipőknél, hanem az aszfalt cipőknél is. Megjelent Chris McDougal „Born to Run” könyve, amely nagyon röviden arról szólt, hogy mezítláb a legtermészetesebb futni, és hogy mennyi ma is élő bennszülött törzs létezik, amelyek tagjai rendkívül jól futnak mezítláb. Ezt erősítette Daniel E. Lieberman harvardi professzor tanulmánya is, amiről már írtunk a futócipőknél, amely szintén a mezítlábas futás előnyeiről szólt. A futócipőgyártok ezért áttértek a minimalista, vékony középtalpú, természetes futást adó futócipőkre beleértve a terepfutócipőket is. A technológia fejlődésének ez a fordulat nem kedvezett. Több élsportoló ért el jó eredményeket ezekben a minimalista cipőkben, de a tömegsportnak ez az irányzat nem annyira kedvezett, és amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tűnt ez az irányzat a 10-es évek elején. Megmaradtak, lehet még ilyen futócipőket kapni, de nem ez a típus a jellemző.
A 10-es évektől folytatódott a technológiai fejlődés és a terepfutócipőknél is az az irányzat erősödött meg, amely 3 alapvető tulajdonságra koncentrált, a párnázottságra, a védelemre és a tapadásra. A Hoka és utána legtöbb futócipőmárka a terepfutócipők világába is behozták a magasan párnázott kényelmes futócipőket és napjainkra alapvetően két egymás mellett jól meglévő irányzat látszik a hobbi terepfutócipőknél, az alacsonyabb, dinamikusabb magasabb talajérzettel rendelkező terepfutócipők, és a magasan párnázott, kényelmes terepfutócipők. A profi terepfutócipőkben megjelent a karbonlemez és a szuperkritikus habok is, amelyek egyre tartósabbak a fejlesztéseknek és kutatásoknak köszönhetően.
