Nulladik pontként, szeretnék megjegyezni egy dolgot, amit azért nulladik mert kilógna a lenti dolgok listájából. Ez nem is egy dolog, hanem egy szemlélet.
A futás pszichológiája nagyon tömören az, hogy folyamatosan célokat tűzünk ki magunk elé, amiket így vagy úgy, de megoldunk, elérünk. Saját erőnkből, saját akaratunkból, mi saját magunk érjük el. És ez egy baromi jó érzés, és nagyon addiktív is. Ezért ahogy megvan egy cél, máris kitűzzük a következőt. Ilyen cél már maga az is, hogy el kezdünk futni és kitartunk és haladó futóvá válunk.
Viszont futóként jól tudom jól tudjuk, hogy a cél elérésének pillanata, egy rövid, pillanatnyi öröm, és nem is ez a lényeg. A lényeg a célig vezető út. Azért egyszerűbb nekünk futóknak megérteni ezt, mert versenyeken elindulva mi ezt nem csak képletesen, hanem tényleg át tudjuk élni. Futunk órákat és egy pillanat alatt átlépjük a célvonalat. És ott a célvonalnál érzünk egy óriási örömöt, elégedettséget, de 1-2 nap, 1-2 hét után a célig vezető útra leszünk büszkék. Eszünkbe jutnak pillanatai, mikor mit éreztünk, mikor kivel pacsiztunk, nevettünk össze futás közben. Szépen lassan rájövünk, hogy a célig vezető út sokkal fontosabb volt.
Szóval, amikor azt mondom, hogy bárcsak tudtam volna kezdő futóként ezt vagy azt, akkor igazából ellentmondásba keveredek, de jól esik beleesni ebbe az ellentmondásba. Mert bár elkövettem hibákat, de az út, ami oda vezetett, hogy rájöjjek ezekre a hibákra, és / vagy kijavítsam ezeket a hibákat jó volt. Tele volt emlékezetes dologgal. Így tulajdonképpen ennek az írásnak nem csak az a célja, hogy bárki, aki most kezd el futni, ne kövesse el ezeket a hibákat, hanem az is, hogy ha már futó vagy és elkövetted ezeket a hibákat (vagy bármi mást), jöjj rá, hogy ez hiba volt, és élvezd az utat, amíg eljutsz a kijavításáig. Emlékezetes lesz, örömökkel teli lesz az út.
1, Bemelegítés, nyújtás
A könyöködön jön ki. Nekem is azon jött ki. Aztán az első fél év után úgy lesérültem, hogy 1 évig nem futhattam. Mikor újra el tudtam kezdeni futni, a bemelegítés és a nyújtás hossza több volt, mint maga a futás. Ma már minden nap nyújtok, akkor is, ha nem futok.
2, Regeneráció
Az előző pontot folytatva, a nyújtáson kívül más regenerációs dolgot is bevetek. A regeneráció nagyon fontos, a regeneráció alatt fejlődik az izomzatod (nem az edzés alatt). Edzés után rögtön feltöltöm az izomok glikogén raktárát. Erre szerintem a legjobb 1 dl 100%-os narancslé. Úszom a futások között. Kényelmes cipőt (futócipőt) hordok akkor is, amikor nem futok. Többször ki nyújtózom napközben, próbálom kerülni az ülést. Sokat iszom. Rendszeresen hengerezek és két hetenként sportmasszőrhöz járok. Nem marad időm rá, de szívesen jógáznék, mert a jóga nagyon sokat segít egy futónak a sérülések elkerülése végett.
3, Fokozatosság
Sajnos ebben is türelmetlen voltam. Rögtön heti 5 alkalommal futottam, nem maradt idő a regenerációra. Az ideális, ha 3 alkalommal indul az ember. A kevesebbnél nem fogsz fejlődni, a többnél könnyebben sérülsz.
A távokat is túl gyorsan növeltem. Az első futásomnál nagy nehezen 3 km-t futottam és 4 hónap múlva már 13 km-nél jártam. Ez nem mindenkinek sok, nekem az volt, nem figyeltem a jelekre.
4, Tempó
Talán a helytelen tempó volt az egyik legnagyobb baklövésem kezdő futóként. Úgy voltam vele, ha nem zihálok, ha nem köpöm ki a tüdőmet egy-egy edzés alkalmával, akkor nem is volt értelme az edzésnek. Olaj volt a tűzre, hogy emiatt persze jó gyorsan futottam, ami a futó ismerőseimet lenyűgözte, és jól esett az elismerésük. Csak később 1-2 év után jöttek az ebből fakadó problémák, ugyanis az állandóan túl gyors futások miatt, nem volt meg a kellő alapállóképességem. Megrekedt a fejlődésem, és el kellett kezdenem alapozni. Ez azt jelentette, hogy hiába futottam már 1-2 éve, egy alapozó időszak következett ahol fél éven keresztül a futásaim 90% lassú, alacsonyintenzitású volt. Ez mentálisan is nagyon nehezen ment. De miután felépítettem az állóképességemet, és megtanultam lassan futni, jöttek az eredmények: el kezdtem tudni még gyorsabban futni, újra tudtam fejlődni, számomra is hihetetlen időket futottam.
5, Lépésszám
Tök jó, hogy mérte az órám, de fogalmam nem volt, hogy mit kezdjek vele. Aztán utána olvasgattam, és kiderült, hogy az egyik futástechnikai hibámat is a lépésszám növelésével tudnám orvosolni. Túl magasra szökkentem (vertikális oszcilláció), ami elvette az energiámat a gyorsabb futás elől (hatékonyabb előre szökkenés), de ahogy növelni tudtam a lépésszámot a vertikális oszcillációm a normális zónába került. A lépésszám fontosságáról itt írtam bővebben.
6, Futócipő
Volt egy cipőm, amibe lejártam a konditerembe és gondoltam, hogy az tökéletes lesz futásra. Nem volt az. A sérülésem, amiről az 1-es pontban írok, másik oka a rossz cipő volt. Abból a szempontból örülök, hogy ezt megéltem, hogy ez indította el bennem, hogy sokat akarjak tudni a futócipőkről. Ez az oldal pontosan arról szól, hogy segítsen jó futócipőt választani. Az értékelések, az összehasonlító eszköz, a csoportostások mind azt segítik, hogy jól válassz cipőt.
Egy fontos tanács, ami mentálisan segít. Vegyél drága cipőt már elsőre! Ne ess abba a hibába, hogy „ok, veszek egy kezdő, egy belépő szintű futócipőt, aztán majd meglátjuk”. Vegyél egy a lehetőségeidhez képest drága futócipőt már elsőre, mert így sokkal nehezebben fogod feladni a futást. Ha már beruháztál egy drága futócipőre az motiválni fog, hogy kitarts a futás mellett
7, Ez nem egy tesióra, az insta / strava pedig nem az eredményeink KÖZLÉSÉRE szolgál
Látszólag a két dolog nem függ össze pedig de. A lényeg, hogy magamért futok, nem az edzőbá vagy a népszerű posztok miatt. Bele lehet sétálni, meg lehet állni hamarabb, mint tervezted. Ne azért fusd le az adott távot, hogy ki tud tenni az instára. Megértem, hogy segítenek a like-ok, hogy ne adjuk fel a futó életmódot, de egy szint után terhessé fog válni. Ne attól parázz, hogy mit fognak szólni egy rövidebb, gyengébb futásod miatt a Strava ismerőseid.
Magadhoz mérd az eredményeidet, ne máshoz. Magadat kell legyőzned, a saját eredményeidnél kell jobbnak lenned. Ne kényszerítsd bele magadat felesleges összehasonlítgatásokba, mert bele fogsz fásulni, vagy akár még le is sérülhetsz. Ismerd fel, ha túl erős célt tettél magad elé, mert sikertelennek fogod magad érezni, és nem a célt, hanem a futást fogod elengedned.
Nagyon nehéz volt az első alkalom, amikor feladtam egy edzést. Aztán büszke lettem magamra, mert ez azt is jelentette, el tudtam engedni a teljesítmény kényszert. Nem dőlt össze a világ, tanultam az esetből és legközelebb megcsináltam. Mindenkinek lehet szar napja, mindenkinek mehet néha nehezen, de meg kell érni ahhoz, hogy ezt felvállalva merjünk megállni, feladni 1-1 futást.
Az elején még akkor sem álltam meg, ha fájt valami. Azt mondtam, hogy engem nem olyan fából faragtak. Ez egy baromság. Persze fontos és kell a kitartás a futáshoz, de nem szabad eszetlenül csinálni. Ha fáj, ha nagyon nem megy meg kell állni, rá kell jönni az okaira és ki kell javítani.
8, Ne a kedvező körülményekre várj
Nem csak futásnál, hanem az élet számos területén használja az ember azt a kifogást, hogy még nem vagyok érett rá, hogy most rossz a kedvem, majd máskor, most nem jók a körülmények. Fordítva van! Ne a futáshoz kedvező körülményekre várj, a futástól lesznek kedvezőek a körülmények. A legtöbb kezdő futó (majdnem én is) ezért adja fel. Nehéz 2-3. edzés után felállni és újra futni menni, viszont olyan könnyű kifogást találni. Fúj a szél, holnap jobb lesz az idő, már sötétedik stb. Aztán ha mégis elindulsz futni, 5 perc után már tök jó (ha nem, akkor a 7-es pont lép érvénybe), és a végén azt mondjuk, hogy de jó, hogy nem hagytam ki ezt az edzést. Ha rossz a kedvem, feszült vagyok elmegyek futni, és rendbe jövök.
