Sok mindent írtunk már a futással kapcsolatban, hogy hogyan lehet javítani az eredményeken, elkerülni a sérülést, miket kell figyelembe venni, de arról még nem írtunk, hogy miért futunk, mit ad a futás az egészségen kívül? Miért nem adjuk fel, mi az, amiért ismét felállunk és kimegyünk futni, ahelyett, hogy megnéznénk egy sorozatepizódot.
Az biztos, hogy a futás nem öncélú, amikor a futásról, mint sport beszélünk. Mindig van egy külső cél, amiért futunk, ami mindegy is most, hogy mi, a lényeg, hogy van.
Amikor eléred, elérted, a célt, amiért elkezdtél futni azt fogod mondani akár magadban, akár hangosan, hogy:
MEGCSINÁLTAM!!!
Igen, én megcsináltam, és egyedül csináltam meg!
Nem más, én!
Én értem el azt a célt.
Nehéz volt, de megvan!
És ez nagyon jó érzés. Mert te csináltad meg. Te csináltad meg, hogy le tudd futni az első 5 km-nél hosszabb távot, te csináltad meg, hogy 5 percen belüli km-ekkel lefutottál 10 km-et és sorolhatnám.
És miután megvan az első cél rögtön jön a második. És azt is megcsinálod, és az is rohadt jó érzés, ami miatt lesz 3. cél, 4., 5. stb
Erre az érzésre, a sikerélményre, ami növeli az önértékelésünket, önbizalmunkat, könnyű rászokni. De ez egy olyan szenvedélybetegség, ami duplán hasznos. Fizikálisan is, hiszen mozgunk és mentálisan is, hiszen fejleszti az önértékelést.
De nem kell feltétlenül elérni egy célt, hogy egy teljesen jelentéktelen mindennapi futás is büszkeséggel töltse el a futót. Hiszen a futók jól tudják, hogy a célig vezető minden méter futás hozzáad az eredményhez. Minden egyes futás után jobb, mert közelebb vagyunk a célhoz, és jobb mert mi felálltunk és futottunk, míg sokan nem, még akkor sem ha tudják, hogy kellene mozogni.
Nem akarok még mélyebbre menni, de a fenti folyamatot egy sor a testünkben lezajlódó kémiai folyamat is segíti katalizálja, akár a drogok.
Persze a célok elérése nem mindig sikerül, de mivel már értünk el lehetetlennek tűnő célokat, tudjuk, hogy érdemes megpróbálni az elbukott célt újra.
A célok beváltása szépen lassan egy történetté áll össze.
Minden futónak van egy sztorija. Minden futónak van egy sztorija arról (is), hogy miért kezdett el futni.
Ugye?????
Az én kezdésem nagyon tanulságos volt, mert fél év után úgy lesérültem, hogy 1 évig nem tudtam futni.
Igen, pontosan azt a hibát követtem el, amit a kezdő futók nagy része elkövet, tökéletesen betartottam a receptet, a lesérülés receptjét: gyorsan növeltem a távok hosszát, nem melegítettem be, nem nyújtottam le, nem hengereztem. Ráadásul egy sima edzőcipőben futottam, amiben ugyan lehetett futni, de nem futócipő volt, amiben biztonságos is futni.
Volt bőven időm gondolkodni, hogy hogyan kezdjem el másodszorra a futást. 1 év alatt nagyon sokat olvastam, és nagyon sokat készültem, terveztem, mielőtt elkezdtem futni újra. Az első táv 2 km volt, és lassan, 10%-okkal növeltem a távokat. Az első lefutott 10 km után, már tudtam éreztem, hogy futó vagyok, és jöttek a tervek, álmok célok, amikből nem tudok kifogyni azóta sem.
Többször kellett újrakezdenem, akár egy komolyabb sérülés, vagy más betegség miatt. Nagyon nehéz volt megélni, hogy a teljesítményem visszaesett, de minden alkalommal kihívásnak, egy új célnak éltem meg, hogy visszaérjek önmagam szintjére.
Voltak lelki megtorpanások is, de már tudom, hogy a legjobb ilyenkor elmenni futni, mert eddig bármilyen lelki problémám volt, egy futás mindig sokat segített rajta.
Sok futó teszi fel a kérdést, így én is feltettem már párszor, hogy
Mégis mi a francért szívatom magamat? Futok hosszú kilométereket. Futok hőségben, esőben, hidegben, sötétben?
Ha csak úgy, vagy akár futás előtt merülnek fel ezek a kérdések, menj el futni! Ne gondolkodj, állj fel, és menj el futni!
Ha pedig futás közben érnek ezek a kérdések, vagy talán kétségek, mire befejezed az adott futást, legyen az egy edzés, vagy egy verseny, már tisztán fogod tudni a választ.
A választ, amit feleslegesen magyaráznék el, mert egy futó úgy is tudja, úgy is érzi, hogy milyen az a boldogság és büszkeség, ami egy futás után jön, és ami néha örömsírásba fordul át (egy-egy nagyobb verseny után). Egy nem futóknak pedig nagyon nehezen lehetne átadni ezt. Ez egy olyan érzés, amit nagyobb sikerek után érez az ember, csak egy futó ezt sokkal többször kapja meg, mint egy nem futó.
