
Vajon meddig lehet elmenni? Egyszer elérkezünk a 0 gramm közeli futócipőkhöz?
Mielőtt tovább mennél, ami ma versenytechnológia, azt pár éven belül már a mindennapos, elérhető árral rendelkező futócipőkben is használni fogják. Erre már most is példa, az Adidas Lightstrike Pro habja, vagy az Asics FlyteFoam hab generációja, amiket pár éve még csak méregdrága elit futóknak szánt cipőkben használtak, de ma már a mindennapos futócipőkben is benne vannak.
Az Adidas most elég rendesen megpiszkálta ezt a határt. Bemutatták az Adizero Adios Pro Evo 3-at, ami a márka első 100 gramm alatti futócipője. A hivatalos adat szerint 42,5-es méretben átlagosan 97 grammot nyom, úgy hogy a középtalpa 39 mm, tehát nem vékony, de még belefér a versenyszabályzatokba.
Viszonyításnak
Egy átlagos mindennapos edzőcipő simán 250–300 gramm körül van. Egy könnyű versenycipő már 150–200 grammnál is nagyon könnyűnek számít. Ehhez képest az Adidas most olyan cipőt mutatott be, ami tömegben gyakorlatilag egy másik világ.
Az Adidas szerint az Adizero Adios Pro Evo 3 nem egyszerűen egy brutálisan könnyű cipő. A hivatalos közlés alapján az új modell 30%-kal könnyebb az elődjénél, 11%-kal nagyobb energia-visszaadást kínál, és 1,6%-kal javítja a futás gazdaságosságát az előző verzióhoz képest, ami már szintén nagyon jó futócipő volt.
A futás gazdaságossága leegyszerűsítve azt jelenti, hogy adott tempóhoz mennyi energiát használsz el. Ha ugyanazt a tempót kevesebb energiával tudod tartani, vagy ugyanazzal az erőfeszítéssel gyorsabban futsz, az versenyen óriási különbség lehet. Ugyanez igaz arra is, ha hosszabb távokat akarsz futni, minél több energiát spórolsz futás közben annál messzebbre jutsz ugyanazzal az energiával
Persze egy 3:00 perc/km környékén futó elit maratonista egészen másképp használ ki egy ilyen cipőt, mint egy hobbifutó 5:30–6:00 perc/km tempónál. Ez teljesen más világ.
De az irány ettől még izgalmas.
Lightstrike Pro Evo: habból faragott grammok

És közben nem arról van szó, hogy alig van hab a cipő alatt. A középtalp hátul 39 mm, elöl 36 mm, vagyis a drop 3 mm. Ez egy nagyon magas a tömegéhez képest
Régen a könnyű cipő általában azt jelentette, hogy kevesebb minden van benne. Kevesebb hab, kevesebb csillapítás, kevesebb védelem. Kicsit nyersebb futásérzet. Ma már ott tartunk, hogy a márkák úgy próbálnak brutálisan súlyt csökkenteni, hogy közben a habmagasságból nem feltétlenül vesznek vissza.
Miért fontos ez egy átlagos futónak?
Nem azért, mert holnap mindenkinek ilyet kell vennie. Sőt. Hanem azért, mert ami ma egy limitált, nagyon drága csúcsmodellben jelenik meg, az pár év múlva sokszor lejjebb csorog a hétköznapi futócipőkbe is. erről készítettem egy videót is korábban:
Az Adidasnál a Lightstrike és Lightstrike Pro technológiák, az ASICS-nál a FlyteFoam különböző változatai is először a teljesítményorientált cipőkben voltak igazán nagy számok. Ma pedig már sokkal szélesebb körben találkozunk velük. Nem feltétlenül ugyanabban a formában, nem ugyanazzal az érzettel, de a fejlesztési irány lecsorog.
Ma még 97 grammos karbonos csúcscipőről beszélünk. Pár év múlva lehet, hogy ennek a habnak, kialakításnak vagy gyártási logikának egy egyszerűsített, tartósabb változata már egy teljesen hétköznapi futócipőben jelenik meg.
ENERGYRIM: karbon, de kicsit másképp

Az Adios Pro Evo 3-nál az Adidas egy új rendszert emel ki: ez az ENERGYRIM.
Ez egy karbonnal integrált megoldás, ami úgy tartja és merevíti a középtalpat, hogy közben a lehető legtöbb Lightstrike Pro Evo hab maradhasson a láb alatt. Vagyis itt nem csak arról van szó, hogy van benne egy teljes középtalpban futó hajlított karbonlemez, hanem arról, hogy a hab és a karbon együttműködését próbálták újragondolni.
Nem hivatalosan forrásból annyit lehet tudni, hogy ez az ENERGYRIM egy keret, egy gyűrű, ami körbe fut a középtalpban, így hozzáárul az elrugaszkodás energiájához, de nem merevíti meg túlzottan a középtalpat, és nem ad sok súlyt a cipőhöz.
Ez azért fontos, mert a karbonos cipők jövője már nem csak abban lesz, hogy egyre magasabb, puhább habot és egyre merevebb, dinamikusan, könnyebb lemezt kapunk. Hanem abban, hogyan tudják a márkák finomhangolni az egész cipőt. Hol legyen merev? Hol engedjen? Hol támasszon? Mikor segítsen, és mikor legyen inkább észrevétlen, megengedőbb?
A 97 gramm zseniális, vagy már túlzás?
Meddig lehet csökkenteni egy futócipő súlyát úgy, hogy az még tényleg használható, tartós és biztonságos maradjon?
Mert a 97 gramm elképesztően hangzik. Marketingben is óriási szám, hogy bementek 100 gramm alá, nemrég még a 200 grammos álomhatár átlépéséről beszéltünk. De a futócipő nem csak egy mérlegen létező tárgy.
A cipőnek tartania kell a lábat. Bírnia kell a kanyarokat, az aszfaltot, az izzadságot, a talajfogást. Azt is, amikor a maraton végén már nem pont úgy futsz, mint a rajtnál. Mert 35 km után azért sok minden széteshet. Mozgásban is, fejben is.

De közben felvet pár kellemetlen kérdést is. Ha mindent lefaragunk, ami nem közvetlenül a sebességet szolgálja, akkor mi marad a tartósságból? Mi marad a fenntarthatóságból? Mi marad abból, amit egy átlagos futó is értékel: hogy a cipő ne csak gyors legyen, hanem bírjon legalább 1000 km-t?
500 euró és limitált elérhetőség

Ráadásul április 25-től csak limitált darabszámban lesz elérhető, majd az őszi maratoni szezonban jöhet szélesebb megjelenés.

